A “sokszínű” vállalaté a jövő

Ha én egy sikeres vállalkozásra gondolok, a képzeletemben a „sokszínű” vállalat képe jelenik meg.

Mitől sokszínű egy cég?

  • vezetője nyitott és rugalmas, minden időben és helyzetben kész a változásra.
  • profi emberekkel veszi körül magát és nekik megfelelő teret biztosít a kiteljesedéshez.
  • a cég pont annyira kreatív, hogy mindig meg tud újulni, de az állandó fejlesztések nem viszik el rossz irányba.
  • folyamatosan tartalékot képez.
  • az időközben nőtt „vadhajtásokat” lenyesegeti.
  • nem alkalmaz megkülönböztetett bánásmódot.
  • a vezető/k és alkalmazottak között olyan kapcsolat alakul ki, mely megengedi, hogy ötleteit mindenki merje megosztani, így érdekeltté válik a cég előmenetelében, sikeres működésében.

Ezzel szemben tapasztalataink a gyakorlatban.

Mi van, ha a cégvezető csak olyan emberekkel vette magát körül, akik “bólogató Jánosok”?

Nézzük: Van egy határozott, markáns vezető, aki újításaival, kiváló stratégiai meglátásaival nem csak hogy vezeti, de szárnyaltatja a céget. Kollégái tőle elmaradva – bár minden feladatot elvégezve – csak kullognak utána. Megszokták már, hogy gondolkodniuk sem kell, csak az utasításokat elvégezni, hiszen vezetőjük már mindent a legapróbb részletekig kidolgozott nekik. Problémáik, persze így is akadnak, hol a prioritások felállításával, hol a határidőkkel.
Megy ez mindaddig, míg a cég egyenes irányban nő és ível felfelé, a teljesítmény növekedést személyi növekedés is követi. Ha a létszám növekedés meghaladja a 25-30 főt, az egyszemélyes irányítás lehetetlenné válik.
Ő a mindenes vezető. Ennek a vezetési stílusnak az az eredménye, hogy a vezető túlfeszített, minden ponton ő delegál és egyeztet, számon kér, a szerteágazó figyelemtől kimerült és ingerlékeny, mert minden erejét a napi feladatok veszik el. Hosszú távon ez nem tartható, mert időközben elfárad, kiég és a tartós növekedést előbb stagnálás, majd hanyatlás követi, mert míg ő a napi feladatokba temetkezik, addig, nincs, aki a stratégiával foglalkozzon, és előremutató terveket szőjön a céget illetően.

Aztán jön egy vállalati analízis, ahol a vezető rájön, hogy mi hiányzik az embereiből. Hát a kreativitás, az önálló gondolkodás! Fejlesztené őket. Hiszen amit eddig csinált, amilyen szempontok szerint vezetett, azt eredményezte, hogy emberei nem önállóak, nem állnak elő újabb ötletekkel, mert nincsenek rákényszerítve, hogy önállóan gondolkodjanak.

Jönnek a kérdések:

  • De, hogy tudom őket inspirálni, motiválttá tenni?
  • Ha eddig nem voltak azok, most mitől lesznek?
  • Egyáltalán a megfelelő ember végzi a kérdéses feladatot?

Sok múlik a HR-es kollégán, aki első körben eldönti, hogy a pozíció betöltésére ki a legalkalmasabb.
Persze nehéz megítélnie a vezetőnek, hogy kik azok az emberek, akik minden szempontból alkalmasak az adott feladatok elvégzésére.

Mindenesetre az a nyerő munkahely, ahol változatos a tudás, a megszerzett tapasztalatokat kiértékelve, azokat hasznosan alkalmazzák a jövőben is, ahol a megfelelő gondolkodást megoldási minták is követik.
A rugalmas vállalkozáshoz és a megújuláshoz “sokszínűségre” van szükség.