Burnout bármilyen szinten és életszakaszban

Burnout bármilyen szinten és életszakaszban

Manapság “divatos és rejtélyes” betegség vagy csak kellemetlen tünetek halmaza? Velem fordul csak elő, vagy más, nem vezető beosztásban dolgozó embereket is érint?

Gyakran megfogalmazódnak ehhez hasonló gondolatok a vezetők fejében.

Joggal, hiszen egy-egy tünet mindenkinél előfordul/hat egy rosszabb nap után, baj csak akkor van, ha ez halmozottan jelentkezik és fennállása tartós.

A kiégés (burnout) szindróma leírása és előforduló tünetei:

Fizikai, mentális és érzelmi kimerültség, a reménytelenség érzése. Az érzelmi tünetekhez testi tünetek is társulnak, mint például: fejfájás, emésztési és alvászavarok, kimerültség, ingerlékenység, amit az érintett sokszor alkoholfogyasztással, dohányzással, esetleg droggal próbál elnyomni, hangulatát kiegyensúlyozni, javítani. A pszichés tünetek között a depresszió, a kudarcélmény, a tehetetlenség érzése, olykor a düh, a koncentrációs és emlékezeti zavarok is felütik fejüket. Mindezekhez olyan viselkedési tünetek is társulhatnak, mint a munkamorál romlása, a hiányzások, ezzel együtt gyenge teljesítmény, kiábrándultság és végül a munkahely elvesztése. A magán életben is felmerülnek nehézségek, bajok, sokaknál ide vezethetők vissza a párkapcsolati problémák, sőt a válás is.

A kiégés fázisai:

  1. Az idealizmus szakasza. Lelkesedik a szakmáért, a kollegákkal való kapcsolattartása aktív saját személyiségét, dinamizmusát tekintik a legfontosabb munkaeszköznek.
  2. A realista fázis. Szakmája iránt elkötelezett, együttműködő a kollegákkal, érdeklődik a munkáját célzó emberek iránt, de már a távolságtartás és a részvétel egyensúlyának megteremtésén fáradozik. Kreatív tervei vannak, még nyitott az új kezdeményezések iránt.
  3. A stagnálás vagy kiábrándulás a harmadik periódus. Ekkor már csökken a teljesítőképesség, az érdeklődés, a nyitottság. Az emberekkel való kapcsolattartás minimalizálódik. Terhessé válnak a kollégákkal való beszélgetések, inkább csak a látszat megtartására irányulnak.
  4. A negyedik a frusztráció szakasza. A személyiségben történő változások itt már nagyon szembetűnővé válnak. Visszahúzódnak a szakmai és közéleti tevékenységtől, hivatásuk értelmét és értékét megkérdőjelezik. Magukat üresnek érzik, saját tudásukat kétségbe vonják, másokat negatív jelzőkkel illetnek, kritikusan méregetnek. Türelmetlenné válnak, idegesítőnek érzik a régen megszokott, kellemes környezetet.
  5. Az apátia- közöny-érdektelenség fázisa. A teljes passzivitás jellemző erre a szakaszra. „ Nekem mindegy, lesz, ahogy lesz” A dolgok értelműket vesztik, egy ellenséges, rideg képet mutat. A kommunikáció a minimumra korlátozódik, a szakmai munka sematikussá válik. Az illető kerüli a segítő kollegákat, a helyzet megváltoztatásának lehetőségét is elveti, értelmetlennek tartja.

Megelőzés:

A kiégés is, mint minden már betegség is nagy valószínűséggel megelőzhető, nem elkerülhetetlen sorscsapás! Csak nyitott szemmel kell járni a világban, ha szembe jön velünk olvasni róla, és elvetni azt a gondolatot, hogy ez velem úgysem történik meg, hiszen tudatosan, felelősségteljesen élek.

Megoldás lehet ha:

  • időszakos önvizsgálatot végzünk, figyelünk a testünk, szellemünk jelzéseire. Ami nem egyezik az elképzeléseinkkel, értékrendünkkel, annak hangot adunk, megpróbáljuk magunkat nem elnyomni, hanem érvényesíteni.
  • belső mozgatórugónkat, általános motivációnkat, életben tartjuk, megtaláljuk azokat a célokat, amik lelkesítenek, mind a szakmai és mind a magánéletben.
  • van a munkahelyen és otthon, támogató segítség, kollégák, hozzátartozók személyében. Ha nincs, mi magunk kezdeményezzünk, akár személyes, akár szakmai esetmegbeszéléseket, szakmai továbbképzéseket, konzultációkat.
  • ha odafigyelünk, hogy mindig jól legyünk az anyagi és erkölcsi megbecsülés nem marad el, ezek újabb lendületet adnak és segítenek elkerülni a szakmai túlterheltség érzését.